Elbocsátás rendkívüli felmondással (fegyelmi elbocsátás)
KI ÉLHET RENDKÍVÜLI ELBOCSÁTÁSSAL?
Rendkívüli felmondást a foglalkoztató és az alkalmazott is tehet. Ezt azokban az esetekben alkalmazzák, ha a másik fél nem teljesíti vállalt kötelezettségeit a munkára/munkaviszonyra vonatkozóan vagy viselkedésével, magatartásával lehetetlenné teszi a munkavégzést. Amennyiben a munkáltató akar felmondani a dolgozónak, ezt a szándékát előre közölnie kell vele és lehetőséget kell adnia, hogy védekezzen az alkalmazott a vele szemben felhozott kifogások ellen. Ettől csak akkor lehet eltekinteni, ha minden körülményt figyelembe véve ez nem elvárható a munkaadótól.
A munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben kiköthető, mi von maga után jogkövetkezményeket, mi büntethető, illetve miért jár rendkívüli felmondás. Onnantól fogva, hogy a munkáltató/munkavállaló ilyen esetről tudomást szerez, tizenöt napig élhet rendkívüli felmondással. Az eset bekövetkeztétől számított egy éven túl nem. Ha bűncselekményről van szó, akkor annak elévüléséig lehet így felmondani. Hogyha a munkaadóknál egy testület rendelkezik a rendkívüli elbocsátás jogosultságával, akkor beszélünk tudomásra jutásról, amikor ezt a szervet/testületet tájékoztatják a felmondás okáról. Erre a fajta felmondásra a rendes felmondás szabályai nem érvényesek, kivéve ha a dolgozó szünteti meg a munkaviszonyt (rendkívüli felmondással). Ekkor a munkaadó a dolgozónak annyi időre szólóan köteles kifizetnie az átlagkeresményét, ami rendes felmondás esetén lenne és a végkielégítésre vonatkozó szabályok is fennállnak erre az esetre. Ha az alkalmazottnak a rendkívüli felmondása okából kifolyólag kára is származott, igényelheti annak megtérítését is.