Rendes felmondásnak minősül, ha egy határozatlan idejű munkaviszonyt a dolgozó vagy az alkalmazó fél felmondással megszüntet. A rendes felmondással történő elbocsátást minden esetben meg kell indokolnia a munkaadónak (ha ő mond fel), kivéve, ha nyugállományba helyezi a dolgozót. Világosan érthetőnek kell lennie az elbocsátás okának. Ez az ok az alkalmazott képességeivel, a munkával kapcsolatos magatartásával és a foglalkoztató működésével kell, hogy összefüggésben legyen. Nem lehet indoka a rendes felmondással történő elbocsátásnak nak, hogy a munkáltató személyének jogutódja veszi át a foglalkoztatást. Ha indokul a dolgozó feladatellátása vagy viselkedése szolgál, akkor meg kell adni neki a lehetőséget, hogy védekezzen a személyét illető kifogások ellen. Nem kötelező a munkaadónak megmondani a rendes felmondás okát, ha nyugellátásba vonul az alkalmazott. Ha még nincs nyugellátásban az alkalmazott, az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt 5 évig csak különös indokkal lehet felmondani neki rendes felmondással. Ezek a szabályok érvényesek a nem keresőképtelen, rehabilitációs járadékban részesülő munkavállalók rendes felmondásaura is.